Lehetséges, hogy a növények háziasítása hosszabb ideig tart, mint gondolná

Az emberek ősidők óta foglalkoznak a növénytermesztéssel. A túléléshez enni kell, leegyszerűsítve. A mezőgazdaság ennek megfelelően fejlődött.

A mezőgazdaságban az egyik legelterjedtebb technika a kultúrnövények szelektív nemesítése a kívánt tulajdonságok alapján.

Noha teljesen ésszerű azt feltételezni, hogy az emberek már régóta manipulálják és termesztik a növényeket étkezési céllal, a kutatók University College London (UCL) az Egyesült Királyságban nemrégiben képet tudtak adni arról, hogy mióta vagyunk ezen.

Dorian Fuller és Charlene Murphy Az UCL nemrégiben végzett egy tanulmányt, amely azt jelzi, hogy a hüvelyes lógramm (Macrotyloma uniflorum) háziasítása már Kr.e. 1200-tól történhetett.

A lógrammot Észak-Indiában gyakran fogyasztják.

Hogyan csinálták?

Az eredmények azt mutatják, hogy a lógramm magvak háziasítása már legalább az ie 2. évezredben megtörtént. Úgy tűnik, hogy a bevonat vastagsága az i.sz. korai időszak környékén rögzült.

Szinkrotron létesítmény

Az UCL csapata a Diamond Light Source Synchrotron létesítményt használta a régészeti magmintákban lévő magbevonatok elvékonyodásának mérésére.

A magbevonat vastagsága sokat elárul a kutatóknak arról, hogy egy növény háziasított vagy vadon élő. A vékonyabb magbevonat a háziasításra utal, mivel ez a vékonyabb bevonat gyorsabb csírázást tesz lehetővé, ha a magot öntözzük.

Nagy felbontású röntgen számítógépes tomográfia

A csapat a nagy felbontású röntgen-számítógépes tomográfia (HRXCT) technikát használta az I13-ban. a gyémánt fényforrás sugárvonala egy mintakészlet vetőmagbevonatainak leképezéséhez, majd méréséhez magvak.

Vetőmag bevonat vastagsága

A gyémánt fényforrás sugárnyalábjának használatával a kutatócsoport képes volt leképezni a mintáikat anélkül, hogy károsította volna őket. Meg kell jegyezni, hogy vannak más módszerek is, amelyek lehetővé teszik a magvak leképezését anélkül, hogy károsítanák azokat. Ezek a technikák azonban csak a mag egyetlen foltját képesek leképezni.

Ez azt jelenti, hogy a kutatók képtelenek könnyen képet alkotni arról, hogyan néz ki a mag egésze. A HRXCT viszont lehetővé teszi a teljes vetőmag leképezését.

A csapat összesen 12 magot vizsgált meg. Azt találták, hogy a bevonat vastagsága alapján képesek voltak vadon élőként vagy háziasítottként csoportosítani őket. A vadon élő magvakat a 17 mikrométernél vastagabb bevonatúakhoz sorolták, a háziasított magvakat pedig a 10 és 15 mikrométer közötti burkolatúak közé.

Egy mikrométer 100 000 000-rel kisebb, mint egy centiméter.

Eredményeik azt mutatják, hogy a lógramm magvak háziasítása már legalább a Kr. e. 2. évezredben megtörtént. Úgy tűnik, hogy a bevonat vastagsága az i.sz. korai időszak környékén rögzült.

Mit jelent ez a kutatás

Ez a kutatás fontos betekintést nyújt a növények háziasításának történetébe. Ez volt az első alkalom, hogy a HRXCT technikát régészeti magvak leképezésére alkalmazták. Ez lehetőséget ad arra, hogy más vetőmagfajták történetébe tekintsünk, lényegében bővítve mezőgazdasági ismereteinket.